Vivi és Krisz oldala
Versek, érzések, érzelmek, melyekben magadra ismerhetsz...
Holnap
A holnap maga a rejtély.
Az a nap ami csupa remény.
A meglepetés erejével kecsegtet,
A kíváncsiság most már nem enged.
Holnap már egy új kezdet,
Nem tudhatjuk, hogy magába mit rejteget.
Titkaidat előlem már ne rejtegesd,
Már mindjárt hajnal, egy új kezdet.
Legyen hajnal most már!
Egy új napot megélni sosem kár.
Lehunyom szemem s már álmodok,
Megálmodom most a holnapot.
Ez az álom már nem tart soká,
Hisz kelni kell most már.
Most már a holnapot nem csak álmodom,
S, hogy ezt a napot is megéltem nem bánom.
Legyen az álom valóság,
Éld is hát az álmot most már!
Új nap virradt,
Ú kezdetre riadsz,
Új remény pirkad,
Az élmény magával ragad.
Rigó kelté föl a napot
Rigó kelté föl a Napot,
Eme gyönyörű hajnalon.
A boldogság is halandó,
Az öröm is elmúlandó.
Nap sugarába fürödve,
Szép érzelmekkel elöntve.
Mindent felülmúlva szól,
A szabadságon szárnyaló.
Szárnya messze elviszi őt,
Messze ama felhők fölött.
Szabadon szárnyalhat el messze,
Akármerre is szeretne.
Rigó kelté föl a Napot,
Eme gyönyörű hajnalon.
A boldogság is halandó,
Az öröm is elmúlandó.
Nap sugarába fürödve,
Szép érzelmekkel elöntve.
Mindent felülmúlva szól,
A szabadságon szárnyaló.
Szárnya messze elviszi őt,
Messze ama felhők fölött.
Szabadon szárnyalhat el messze,
Akármerre is szeretne.
Lehet néhány perc az élet,
Attól függ, hogy érzed,
De lehet végtelen hosszú,
S ezer-ezer gondú.
Attól függ, hogy érzed,
De lehet végtelen hosszú,
S ezer-ezer gondú.
Szívem mint a tenger háborog,
S lelkem e testben nyomorog.
Halandó létre ítélve,
Kallódik e vidéken.
Gyönyörű harmatos reggel,
Sétálok a kertben,
S mit hallok,
Egy pacsirta dalol.